Genetikusok szerint azon gének miatt hízunk, melyek valaha lehetõvé tették, hogy túléljük a kiszámíthatatlan éhezést. A többletsúly, a cukorbetegség és a gének közötti összefüggés vizsgálatára az Egyesült Államokban tovább folytatódik a pima indiánokon 15 éve elkezdett kutatás.
Azok az õseink maradtak életben, akik képesek voltak átvészelni az éhíséget, azaz a bõség idejébõl annyi kalóriatartalékot felhalmozni, amennyivel kihúzták, míg megint ételhez jutottak.A szakemberek ezeket a géneket takarékoskodó génnek hívják. Az ínséget túlélõk aztán ezt örökítették utódaiknak.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
A genetikusok szerint az elhízás világméretû "járványának" egyik oka tehát az, hogy örökítõanyagunkban ott a takarékoskodó gén, amelyik biztosítja, hogy szervezetünk számára mindig bõségesen legyen tartalékenergia - elsõsorban zsírszövet formájában. Ez a gén valaha a túlélésünk záloga volt, mára az egyik legsúlyosabb társadalmi-egészségügyi problémává vált.
Leslie Schulz és munkacsoportja az Arizonában élõ pima indiánokat kezdte vizsgálni 15 éve. A törzs tagjai az utóbbi évtizedekben ugyanúgy élnek és táplálkoznak, mint a többi átlagamerikai. A statisztikák szerint azonban a pimák 38 százaléka lesz felnõttkorára cukorbeteg, szemben az öt százalékos amerikai átlaggal.
Nincs a világon másik embercsoport, amelyiknek tagjai közül ennyien szenvednének cukorbetegségben. A Mexikóban élõ, genetikailag hasonló pima indiánok között viszont a cukorbaj igen ritka. A kutatók most azt vizsgálják, hogy az ott is életmódot váltó indiánok körében növekszik-e a cukorbetegség és az elhízás gyakorisága.