2024.03.28. - Gedeon, Johanna

A korábbi évszázadok horrorisztikus sebészetére világít rá egy XVIII. századi kézikönyv

A korábbi évszázadok horrorisztikus sebészetére világít rá egy XVIII. századi kézikönyv
Kontraszt a durva régmúlt és modern ma között...

London - Egy háromszáz éves sebészeti kézikönyvbõl ismerhetõ meg, hogy milyen horrorisztikus élményben volt része a pácienseknek a korábbi évszázadokban az érzéstelenítés felfedezése elõtt.

A sebészeti mûtéttanról szóló értekezés 1712-ben látott napvilágot, a zsebkönyv szerzõje Joseph Charriere francia orvos volt - olvasható a Live Science hírei között.
bohócdoktor szja 1% felajánlás

Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért!

Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06

A Treatise of the Operations of Surgery címû mû egy 70 éves férfi otthonában porosodott, míg egy napon meg nem mutatta egyéb régi könyvvel egyetemben a Hansons Auctioneers aukciós ház értékbecslõjének, mondván, nagyapja tulajdona volt, aki a XIX. században praktizált.

A könyvbõl kiderül, hogy nem mindegy mely évszakban végzik a mûtétet: a legjobb a tavasz, amikor a vér felhevül, vagy az õsz, amikor viszont lecsillapodik. A téli hideg azonban egyenesen ellenjavallott, hiszen ilyenkor a végtagok elgémberednek, s a vér nem rendelkezik azzal az életerõvel, amely a szervezet felpezsdítéséhez szükséges.

A könyv egyik fejezetének ábrái a végtag-amputáció elvégzésére kínálnak útmutatást. A szerzõ szerint a lábamputációt gyorsan kell elvégezni, mégpedig egy görbe késsel. A csontot gyorsan simára kell csiszolni, a csonkot pedig a megmaradó bõrrel be kell fedni. Ami a pácienst illeti, az auktor javaslata szerint egy fadarabra érdemes ráharapnia, hogy csökkentse kínjait.

Amennyiben a sebesülés során csupán az izom érintett, kezelésére brandy és bor javallott. Megjegyzendõ, egy 2007-es kutatás bebizonyította, hogy a bor megsemmisíti a szájüreg és garat kórokozóit. Ha viszont az ideg is érintett, cukoroldattal, kámforolajjal és mirhával célszerû kezelni a sebet.

Az orrsebek a szerzõ szerint nem veszélyesek, viszont maradandó deformitással gyógyulhatnak, ráadásul a páciens elveszítheti a szaglását. Nem okoznak gondot a nyelv sebesülései sem, ám ha a végét vágják le a beteg nem lesz képes beszélni.

Ilyen útmutatók alapján nem csoda, ha a betegek csupán végszükség esetén - kibírhatatlan fájdalom, vagy valamilyen gyilkos kór miatt vállalkoztak a mûtétre. A fájdalom mellett ráadásul igen magas volt a mûtéti fertõzés kockázata is. Így a sebészet mindaddig rémálom maradt, amíg 1846-tól el nem terjedt az általános érzéstelenítés, majd 1867-ben Joseph Lister angol sebész a karbolsav alkalmazásával meg nem honosította az antiszeptikus sebészeti eljárásokat. Találmánya és gyakorlata nyomán lényegesen csökkent az operáción átesett betegek halálozási aránya.