Idõs korban évrõl-évre nõ a szívroham kockázata

Egy több ezer idõs ember bevonásával végzett amerikai vizsgálat eredményei olyan változásokat tártak fel az öregedõ szívben, amelyek magyarázhatják a szív- és érrendszeri megbetegedések életkorral növekvõ kockázatát. A felmérés során készített MRI-felvételeken jól látszik, hogy az idõsödõ szív fala vastagodik, és a szívizomzat egyre lassabban húzódik össze, illetve ernyed el újra. Számos betegség elõfordulási gyakorisága nõ az életkor elõrehaladtával: a csontritkulás... ...a daganatos megbetegedések, a bõr öregedése és a mentális állapot sérülése mellett e betegségek közé tartoznak a szív- és érrendszeri megbetegedések is. A szívkoszorúér- megbetegedésben szenvedõ emberek 83 százaléka 65 év feletti. Bár régóta ismert, hogy az idõs emberek gyakrabban kapnak szívrohamot, mint fiatalabb társaik, ennek pontos okát mindmáig kevéssé értjük. Az okok feltárása azért nem könnyû, mert nehezen választható el egymástól az öregedõ szív szerepe és a szívbetegségek jól ismert kockázati tényezõinek, a dohányzásnak, az egészségtelen táplálkozásnak, az elégtelen testmozgásnak, illetve a stressznek a szív egészségére gyakorolt kedvezõtlen hatása. Sok idõs ember egész életében egészségtelen életmódot folytatott, így az idõs korukban bekövetkezõ szívbetegségük részben vagy egészben az életmódból következõ kockázati tényezõk hatása is lehet.

Az amerikai Johns Hopkins Egyetem kutatói Susan Cheng vezetésével a szív felépítésében és mûködésében bekövetkezõ idõskori változásokat vizsgálták, eredményeikrõl pedig az Amerikai Szívgyógyászati Társaság minap megrendezett orlandói konferenciáján számoltak be. A vizsgálatban 5004 egészséges, 45 és 84 év közötti férfi és nõ vett részt, akik különbözõ etnikai csoportokhoz tartoztak, és a vizsgálat idõpontjáig semmilyen szív- és érrendszeri megbetegedésre utaló tüntetet nem diagnosztizáltak náluk. Mágneses rezonancián alapuló képalkotó (MRI) berendezés segítségével sorozatfelvételeket készítettek a szívükrõl, amelyek alapján részletekbe menõen meg tudták határozni a szívizomzat szerkezetét, valamint az összehúzódások és az elernyedések közben végzett mozgását (az MRI-vizsgálat során a személyt egy nagy energiájú mágneses térbe helyezik, amely megváltoztatja a szervezet bizonyos atomjainak rezgését, az elõidézett változást detektálva pedig kép alkotható a belsõ szervekrõl). Az MRI nagy elõnye más képalkotó eljárásokkal szemben, hogy jelenlegi tudásunk szerint teljesen non-invazív, vagyis semmilyen maradandó változást nem idéz elõ a vizsgált szervezetben.

A vizsgálat eredményei szerint az életkor növekedésével évente nagyjából kettõ-öt százalékkal lassul a szívizomzat összehúzódása és elernyedése. Ezenkívül megvizsgálták azt is, hogy a szív egy összehúzódása alkalmával a szívkamrában lévõ vér hány százalékát pumpálja az erekbe (szakszóval: megmérték a szív ejekciós frakcióját). Ez az érték normális szívmûködés esetén 50-65 százalék. Elsõ látásra meglepõ eredmény lehet, hogy az ejekciós frakció évente 0,01 százalékot nõ, tehát az idõsebb emberek szíve a szívkamrájukban lévõ vér egyre nagyobb részét pumpálja az erekbe egy-egy összehúzódáskor. Ez a növekedés azonban félrevezetõ lehet, amint arra João Lima, a Johns Hopkins Egyetem a vizsgálatban közremûködõ egy másik munkatársa figyelmeztet. Az évek során ugyanis a szívkamra fala megvastagszik, így belsõ térfogata lecsökken. Emiatt a kamrában található, és így kipumpálható vérmennyiség is kevesebb, tehát, bár e vérmennyiség nagyobb hányadát pumpálja az erekbe a szív az összehúzódásokkor, a ténylegesen kipumpált vér térfogata nem biztos, hogy emelkedik.

Sõt, a mérések szerint valójában csökken. A felvételeket elemezve a kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy évente nagyjából nyolc milliliterrel kevesebb vért pumpál a szív egy dobbanáskor. A vizsgálat egy másik eredménye szerint az életkorral egyre csökken a szívizomzat tömege, annak ellenére, hogy a szívkamra fala vastagszik. A csökkent tömegû szívizomzat a szívfunkció romlását okozza. Cheng szerint mindezen változások nagy részét az okozhatja, hogy míg a fiatalabb emberek szíve igyekszik ellensúlyozni a kockázati tényezõk károsító hatását, idõsebb korban már egyre kevésbé képes erre. A kutatók várakozásai szerint eredményeik a jövõben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy idõben felismerhetõvé váljon, ha valakinek az átlagosnál gyorsabban öregszik a szíve: a korai diagnózis elõsegíthetné a hatásos kezelés mihamarabbi megkezdését, és akár a késõbbi szívbetegség megelõzését is.

Molnár Csaba