2024.03.28. - Gedeon, Johanna

Mi a burn-out jelenség?

Mi a  burn-out jelenség?
Sokan érzik úgy, hogy érzelmileg, lelkileg, szellemileg teljesen kiürültek? Már képtelenek ugyanazt a munkát ugyanúgy végezni, mint eddig? Levertek, fáradtak, kedvetlenek? A háttérben pszichés megterhelés áll.

A pszichológiában a múlt század második felétõl figyeltek fel a nagyfokú stressz és emocionális terhelés után bekövetkezõ testi-lelki-mentális „összeomlásra", amely azonban nem azonos a depresszióval, csak elõidézõje lehet.
bohócdoktor szja 1% felajánlás

Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért!

Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06

Kiégésrõl beszélhetünk, ha testi panaszainkról (gyakori fejfájás, magas vérnyomás, táplálkozási zavarok, emésztõrendszeri problémák) kiderül, hogy szervi elváltozás nem, pszichoszomatikus okok viszont állhatnak mögötte. Ezzel egy idõben munkahelyi és otthoni teljesítõképességünk, koncentrációkészségünk csökken, kimerültnek, üresnek érezzük magunkat, ingerlékenyekké váltunk, csökkennek mások iránt érzelmeink és/vagy párunk iránti érzéki vágyaink. Ezek mellett jelentkezhet kudarcérzet, szorongás, önértékelési zavar. Veszélye abban rejlik, hogy a beteg elveszítheti egészséges önképét és emberi kapcsolatait, végül pedig - a teljesítményromlás miatt - állását is. A kezeletlen burn-out miatt a gyomorfekélytõl a pszichés kórokig számos betegség alakulhat ki. Kiégett lélek pedig könnyen nyúlhat egészséget károsító pótszerekhez a stressz oldására.

A legkiszolgáltatottabb csoportok a burn-out szindrómának, akik segítõ foglalkozásokat ûznek (például a szociális munkások), a közoktatásban és az egészségügyben dolgoznak (pedagógusok, ápolók, orvosok), munkájuk a bûnözéssel kapcsolatos (rendõrök, ügyvédek, jogászok), illetve akik munkaidejük bizonyos részében folyamatos kétoldalú kommunikációs helyzetben vannak (ügyfélszolgálati, vevõszolgálati, reklamációs feladatokat ellátók), és természetesen a vezetõ beosztásúak, bármely szakterületen. Közülük fokozott lelki terhelés éri az orvosokat, és azokat, akik haldoklókat ápolnak, mint a hospice tevékenységet végzõk vagy az onkológián dolgozók. Ebben az esetben ugyanis könnyen úgy érezheti a segítõ személy, hogy az õ hibájából ért véget egy élet, vagy hibáztatja magát, hogy nem tudta meghosszabbítani az ápolására bízott ember életét, holott az õ munkája csupán az, hogy amíg a beteg köztünk van, segítsen neki méltósággal élni, szenvedni, fájdalmait csillapítani.

A pedagógusokat hármas szorítás teheti szorongóvá, kiégetté: egyfelõl az iskolákat felügyelõ intézmények, ellenõrzõ szervek felõl érkezõ nyomás, másfelõl a szakmán és munkahelyen belüli versengés, harmadrészt a szülõk viselkedése, amellyel sajnos gyakran a tanítókra, tanárokra hárítják saját szerepüket is a gyermek nevelésében és az életre való felkészítésében.

Mind a munkahely, mind a tágabb környezet sokat tehet azokért, akik a lelki stresszbõl ilyen sokat kapnak nap, mint nap. Az üzemorvos, ha felismeri a kiégés tüneteit, adhat beutalót pszichiátriai vizsgálatra. A pszichológia és pszichiátria különbözõ terápiákkal segítheti a beteget. Ugyanakkor még mindig a munkahelynek van a legnagyobb hatása a burn-outtól szenvedõk életében.

A csoportos tréning az egyik eszköz, amivel oldható és feldolgozható a feszültség. A pszichodráma, a kommunikációs tréning, a csapatjátékok, coaching, közös sportesemények, sportnapok bevált módszerek.

Mi, munkavállalók azzal védhetjük ki a káros hatásokat, ha rendszeresen sportolunk, egészségesen, ásványi anyagokban, vitaminokban gazdagon táplálkozunk. Megnövekedett feszültséggel teli légkörben és idõszakban a magnézium szedése a koncentrációban segít, a B vitamin az idegrendszert erõsíti, a C-vitamin az immunrendszert. (A stressz ugyanis annyira legyengítheti szervezetünket, hogy a fertõzéseknek is fokozottabban ki vagyunk téve.) Hét végén egy-egy óra nyugodt séta és olvasás ellazít. Kávé helyett, amelynek hatása fokozhatja a szorongást, inkább gyümölcsteát, zöld teát vagy vörös teát igyunk.