Széleskörû kutató-program indult a robbanásokat látszólag sértetlenül túléltek szervezetét mégis károsító hatások felderítésére és felszámolására az Amerikai Egyesült Államokban - tudatja internetes portálján az amerikai John Hopkins Egyetem marylandi Alkalmazott Fizikai Laboratóriuma (APL), amely e kutatások egyik központja.
Mind több robbanás fordul elõ a háztartásokban, üzemekben. Megállíthatatlanul nõ a nem csituló harcokban és merényletekben bekövetkezõ robbantások száma is.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
A megnyugvás azonban sok esetben elhamarkodott véleményen alapul. Az Irakból, Afganisztánból 2006-ban kivont 2500 katona közül 1850 jelentette, hogy túlélt robbanásokat, de csak 52 számolt be repesz, vagy lövedék okozta látható sérülésérõl. Viszont a hazatértek csaknem egyötöde fejfájásról, alvás- és látászavarról, túlzott zaj- és fényérzékenységrõl, s szellemi képessége csökkenésérõl panaszkodik. Ezért a kutatások körét most szélesítik, s nemcsak a harcok közbeni robbanások következményeire kiterjedõen.
A háztartási, üzemi robbanásokban a szerterepülõ szilánkok, a hadi események során pedig még a repeszek okoznak jól látható, súlyos sérüléseket. A robbanás ereje az érintetteket sokszor messzire repíti, õk a zuhanás következtében sérülnek meg. Az ilyen közvetlen sérülések hatása azonnal megmutatkozik. Például, ha beszakad a koponyától nem védett dobhártyájuk, attól a pillanattól nem hallanak. Az elsõ világháborúban még azt mondták arra, akit ilyen szerencsétlenség ért: légnyomást kapott. Ám amikor ilyesmi sem sújtja a közelben tartózkodókat, némi kábultság után talpra állva azt mondják:"Na, ezt megúsztuk!".
A robbanás okozta egészségkárosodás vizsgálatának egyik központja a baltimore-i (Maryland állam) John Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizikai Laboratóriuma, az APL, a kutatások irányítója pedig Ibolja Cernak. A neurológus professzornak közvetlen harctéri tapasztalatai is vannak mert, az SFOR erõk jugoszláviai bombázásainak idején egy belgrádi kórházban dolgozott, keresztnevébõl következtethetõen alighanem magyar származású jugoszláv állampolgárként. (Kollégái Ibi becenéven szólítják). Kutatásainak célja a robbantásokat átéltek agyára ható, de látható sérülést nem okozott károsodások tisztázása.
A testünkön felületi sérüléssel nem járó robbanáskor (amely keletkezhet akár egy családi házat rombadöntõ gázpalack helytelen kezelésétõl is) a levegõ a hangsebességet jóval meghaladó tempóval, szó szerinti hangrobbanást is okozva, hullámzó lökésekben száguld szerteszét. De közvetlenül a hullám nyomában, a hullám által elragadott levegõ helyén légritkulás, szívás, vákuum keletkezik.
Az emberek testére elõször tehát óriási túlnyomás, utána pedig a légszívás hat. A robbanás okozta hirtelen nyomásváltozások azonban csak a másodperc tört részéig tartanak, ezért eddig úgy gondolták, hogy a testünk maradandó károsodás nélkül átvészeli azokat. A legfontosabb szervünket, az agyat pedig e terhelésektõl megvédi szilárd koponyacsontunk.
A lövedékek, a katonai és a civilek által barkácsolt aknák okozta "száraz" robbanások miatt azonban aránytalanul sok embert ér nem vérzõ károsodás. Ibolja Cernak úgy véli, hogy a lökéshullám az egész testre hatva összepréseli az ereket, és azokból a vért a túlnyomással kevésbé terhelt részekbe, így a koponyával valóban védett agyba szorítja. Aztán a rögtön bekövetkezõ vákuum hatására a test elernyed, az erek kitágulnak, s a vér hirtelen visszaáramlik azokba. Olyan ez, mint a tengerrengés, a cunami. Ám amint a víz a ki- majd visszaáramlás alatt az épületeket pusztítja, ez a vércunami az agysejteket teheti mûködésképtelenné.
Elég, ha a robbanás az agyban a neuronok, az érzõ-idegek sejtfonalait csak kissé megcsavarja, már bekövetkezhet - például fényérzékenységi - zavar. Ráadásul a sérült neuronok a megzavart mûködésük következtében önpusztítóvá válnak. Kapcsolódásaik torzulása miatt mind több neuron esik ki az agy nagyon bonyolult rendszerébõl. (Hasonlóan, mint a amikor az öregedõ szervezet agyában válik bizonytalanná az információ-átadás, s beáll a hírhedt Alzheimer-kór, az aggkori felejtés).
Az elmélet igazolására és a folyamatok tisztázására a már alkalmazott EEG, EKG, MRI (a szív, az agy adatait rögzítõ, az agyat letérképezõ) eljárások, és mûszerek mellett az AFL laboratóriumban speciális, a robbanást utánzó eszközöket is készítettek és használnak. Ilyen például a vastagabb kályhacsõre, vagy egy házi szennyvízcsatorna tágas elvezetõ csövére emlékeztetõ lökéshullám-csõ. Egyik végéhez igen nagy nyomással összesûrített levegõt, vagy nitrogént tartalmazó tartályt kapcsolnak. Szelepének kinyitásakor a csõbõl a hangsebességet (a tengerszinten 1200 km,/óra) megközelítõ tempóval süvít ki a gáz. Alig egy méternyire a csõ szájától egy - az autós ütközési kísérletekben használatos - bábu mûanyag fejét rögzítik. Ebbe a szilárdan rögzített mûfejbe azonban nyomásérzékelõ mûszerek mellett, a vérhez hasonló tulajdonságú folyadékkal töltött mû-ereket is szerelnek. Az ereknek a rájuk lõtt levegõsugár hatására bekövetkezõ mozgását, tágulását is rögzítik. A mûfej mûagyában az erek vékonyabbak, a nyaki részben vastagabbak. A bábu nyakát, vállát pedig az emberi testhez hasonló mûanyaggal töltik ki, hogy minél jobban utánozzák a szervezet lökéshullám-mérséklõ tulajdonságait.
Bár a kiterjedt és drága kísérleteket fõleg az amerikai katonai költségvetésbõl finanszírozzák, azok tapasztalatai a polgári életben is gyakori robbanások áldozatainak gyógyításához is hasznosíthatók. Mert lényegében a hatás csaknem azonos egy gázpalack, egy tûzijáték-gyár, vagy egy az út mellé telepített akna, illetve egy repülõbomba robbanása esetén.