„Ez az elsõ a témában megjelent közlemény, ezért további kutatások szükségesek” – mondta el Dr. Jánszky Imre, a stockholmi Karolinska Intézet kutatója, a New England Journal of Medicine októberi számában az eredményekrõl megjelent cikk társszerzõje.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
A cirkadián (vagyis a napi) ritmus az idõ és a fény alapján mûködik, magyarázta Dr. Susan Zafarlotfi, a New Jersey-i Hackensack Egyetemi Klinikai Központ Alvás- és Ébredészavar Intézetének klinikai igazgatója. Az óraátállításkor a testünk nem képes olyan gyorsan reagálni, ezért a következmények kimerültség, fáradtság és egy kis koncentráció- és figyelemhiány.
A kutatáshoz a svédek egy 1987. óta minden egyes szívrohamot rögzítõ regiszter adatbázisát használták fel. Összehasonlították a tavaszi és az õszi óraállítást követõ elsõ hét napra esõ infarktusok számát az átállás elõtt és után két héttel a hét ugyanazon napjain történtekével. Az átállást követõ elsõ három napon tavasszal csúcsot ért el az infarktusok száma, különösen a nõknél.
Õsszel az óraállítást követõ hétfõn némelyest csökkent az infarktusok elõfordulása, ám a rákövetkezõ péntekre ismét több szívrohamot regisztráltak, és ezt a jelenséget inkább férfiakban figyelték meg. Évszaktól függetlenül a tendencia a 65 év alattiak esetében erõteljesebbnek bizonyult. A kutatók szerint az ok az alvásmegvonás káros hatásaiban keresendõ, ezért következõ lépésként azt fogják vizsgálni, hogy megoldja-e a problémát a hosszabb alvás, különösen mivel a nyugati társadalmakban élõk hajlamosak keveset aludni. Az elmúlt évszázadban az átlagos alvásidõ 9 óráról 7,5 órára csökkent.