Viszolygást vált ki az emberbõl, ha szervezetében élõ parazitáról szerez tudomást. A férgek és azok lárvái élõsködõ életmódot folytatnak a testben. Egyes fajtáik nemcsak a bélrendszerben élnek, hanem a véráram útján egyéb szerveket is elérnek. Többségük szervi károsodást nem okoz, jelenlétük mégsem kívánatos.
Szervezetünk többféleképpen jelzi az élõsködõ férgek és azok lárváinak károsító hatását. A paraziták anyagcseréje során mérgezõ anyagok képzõdnek, szervezetünket allergizálhatják.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
A legtöbb esetben a fertõzöttség tünetmentes, elõfordulhat, hogy csak a székletben mozgó "cérnaszálak", féregrészek láttán értesülünk a hívatlan albérlõrõl.
Ha mégis panaszokat okoz, azok legtöbbször általános tünetek formájában jelennek meg: fáradékonyság, étvágytalanság, fogyás, sápadtság, a fizikai és szellemi teljesítõképesség csökkenése, bizonytalan ("Itt sajog, ott nyom...") hasi fájdalmak. Egyes fajták a bélrendszeren túl a vérkeringés útján egyéb szerveket is elérnek. Elhelyezkedésüktõl függõen máj, tüdõ és idegrendszeri megbetegedés okozója lehet.
Cérnagiliszta:
Hazánkban az emberrõl emberre terjedõ cérnagilisztafertõzés a leggyakoribb. Elsõsorban a gyermekek betegsége. Szinte mindegyikük fertõzõdik, akár többször is. A 0,5-1 cm hosszú, vékony, fehér cérnagiliszták petéi szabad szemmel nem láthatóak. A fertõzés többnyire nem jár tünetekkel, ha mégis, akkor az általános panaszok mellett jellegzetessége a végbélnyílás és a nemiszerv környékének viszketése (különösen a kislányok makacs hüvelygyulladásakor kell gondolni rá). A viszketés ágymelegben fokozódik.
A vakaródzás jelentõs tényezõje a továbbterjedésnek, mert a petékkel szennyezett kéz viszi a fertõzést, akár saját magához, akár környezetéhez. A leírtakból kitûnik, hogy a tárgyak, kézfogás, illetve a szennyezett ágynemû által a cérnagilisztafertõzést bárhol "beszerezhetjük'. Szerencsére a vastagbélben élõ cérnagiliszta komoly szervi károsodást nem okoz, de kezelése szükséges. A terápia mindössze egy tabletta bevételébõl áll. Célszerû a hatékonyság érdekében az egész családot egyszerre kezelni, (még akkor is, ha a családtagok tünetés panaszmentesek), valamint az egész ágynemût egyidejûleg cserélni. A kezelést egy-két hét múlva ismételjük meg.
Orsóféreg:
A férgek másik csoportja emberrõl emberre közvetlenül nem terjed. Ezeket a petékkel, lárvákkal szennyezett föld révén és a nyersen, mosatlanul fogyasztott zöldségfélékkel kaphatjuk meg. Ilyen úton terjed a földigilisztára emlékeztetõ, 15-30 cm-re is megnövõ orsóféreg, melynek gyakorisága a cérnagilisztát követõen a második helyen áll. Jellegzetessége, hogy a bélcsatornából a vérárammal a tüdõbe is bekerül, légúti tüneteket, köhögést okozva.
Galandféreg:
A nem kellõen átsütött sertés, vagy marhahús is okozhat féregfertõzést. Ebben az esetben a galandféreggel fertõzött állat húsa tartalmazza a lárvákat (ez az úgynevezett borsóka). Hazánkban az étkezési szokások (tatárbifsztek) miatt a szarvasmarha galandféregfertõzõdés a gyakoribb. Háziállatok, kutya, macska is terjesztõje lehet többféle féregnek. A paraziták az állatokkal való közvetlen érintkezés útján, petével vagy lárvával kerülnek az emberi szervezetbe, ahol különbözõ szervi tüneteket okoznak.
A fent leírtak talán ijesztõnek tûnnek, de a megelõzés igen egyszerû: alapos kézmosás, a zöldségek és gyümölcsök fogyasztás elõtti megmosása, a húsételek alapos átsütése, fõzése. A betegségek így elkerülhetõk.