A bor egészségre kifejtett jótékony hatását már az ókorban ismerték, Mezopotámiában az asszírok és a babilóniaiak orvosságként is használták. A régi Egyiptomban a bor értékes gyógyszer volt, mint fertõtlenítõ, fájdalomcsillapító és férfierõt fokozó szer. E népek a borba, ha gyógyszerként használták, mézet, gyógyfüveket, fûszereket vegyítettek. Az ókori Görögországban Asklepios a gyógyítás istene és Dionysos a bor és a mámor istene rokonok voltak, ami azért is érdekes, mert így a mitológia, a vallás szintjén is összekapcsolták a gyógyítás és a bor fogalmát. 
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
A bor antiszeptikus hatása már az ókorban is ismeretes volt. Neves hadvezérek, mint például Julius Caesar felcserei a hadjáratok alkalmával a különbözõ ragályos betegségek (tífusz, kolera) elkerülése végett bort itattak a katonákkal, és így a bort fogyasztó katonák ellenállónak bizonyultak a járványokkal szemben. Vizsgálatokkal bizonyították, hogy például a tífusz bacillusok a borban néhány perc alatt elpusztulnak.
A bor tehát fertõtlenítõ hatása miatt kedvezõ a különbözõ bélfertõzésekkel szemben. Az õsi kultúrákban különösen fontos volt, hogy az emberek ne poshadt vizet igyanak, mert a járványok megtizedelték a lakosságot. A bor és a sör gyakorlatilag az ivóvizet pótolta. Baktericid hatását az antocianidin tartalmának köszönheti.
Az ókori Cajus Plinius (i. e. 23-79), „Gyógyszerek készítése borról és termesztett fákról” írt könyvében, több mint 60 gyógybor leírását adja meg.
Az ókor tudományát az egyiptomi papirusz tekercsek, a védák és egyéb nyelvi emlékek a középkorban is átmentették a bor gyógyszerként való alkalmazását, a borral készült orvosságok leírásával együtt. Ezeken kívül a nép száján forogva, apáról fiúra szálltak a receptek és a hozzájuk kapcsolódó hitvilág. A tudomány fejlõdésével egyes receptek, hiedelmek lemorzsolódtak, viszont jónéhányuk napjainkig megmaradt.
Az ókorhoz hasonlóan a középkorban is az egészségtelen víz helyett a bort ajánlották, és fogyasztották a járványok megakadályozására.
A XVI. század nagynevû orvosa Ambroise Paré (1517-1590) antiszeptikumként használta a bort. Pasteur a mikrobiológia megalapozója a leghigiénikusabb és legegészségesebb szernek tartotta. Bort a kolostorokban és kórházakban is tartottak mindig fertõtlenítés céljából. A szerzetesek a mai napig híres gyógylikõr készítõk.
A római Fusone orvos az 1600-as években továbbment és az összes betegség gyógyítására alkalmasnak találta a bort és a borpárlatot.
A magyar patikák polcain sokáig megtalálhatóak voltak a gyógyítás céljára használt borok. Sõt, volt olyan járási székhely például Zirc, ahol az újkor közepéig (1742-ig) a patika egyetlen gyógyszerfajtát árult, a bort. A vasbor még pár évtizede is kapható volt vérszegénység ellen. Nemcsak a bort használták és használják gyógyításra, hanem a konyakot is például rozmaring fõzettel, fõleg Franciaországban „ean de vie” az élet vize néven forgalmazták, vagy Olaszországban „aqua vitae” néven, mely név tovább él az akvavit mai elnevezésben.
Miután azonban a bor mértéktelen fogyasztásának negatív hatásai a gyógyászatban bizonyítást nyertek a 19. századtól kezdett eltûnni a gyógyszerkönyvekbõl. A 19. század végétõl majd a 20. században pedig megkezdõdnek azok az antialkoholista mozgalmak, amelyek az USA-ban és a skandináv államokban a prohibícióhoz (alkoholtilalom) vezettek.
Az utóbbi években ismét változni látszik a bor szerepének a megítélése.
A fejlett országokban az emberek igyekeznek tudatosan egészségesek maradni és sokáig élni. Mind több tudományos intézet foglalkozik a mértékletes borfogyasztás egészségre gyakorolt hatásának kutatásával. Részben az orvosok által végzett vizsgálatok, részben statisztikai adatfeldolgozások és értékelések eredményeként számos országban arra a következtetésre jutottak, hogy egy egészséges felnõtt ember esetében a mérsékelt borfogyasztás jó hatással van bizonyos betegségek kialakulásának csökkenésére, a testi-lelki roborálásra, karbantartásra. Kimutatták azt is, hogy a leghosszabb életre nem azok az emberek számíthatnak, akik egyáltalán nem fogyasztanak szeszes italokat, tehát absztinensek. Tovább élnek nagy valószínûséggel azok, akik mértékletes, azaz kulturált borfogyasztók. Legrosszabb életkilátásai a mérték nélkül ivóknak, az alkoholistáknak vannak.
Az általánosságok után nézzük a részleteket, tudományos vizsgálatok alapján. A bor jelentõs energiaforrás. Egy liter 9-10% alkoholtartalmú bor 2500-3000 kJ-t (600-700 kcal-t) termel az emberi szervezetben, ami a napi energiaszükségletet mintegy 25%-át teszi ki.
Energia szempontból egy liter bor 0,9 l tejjel 300-500g kenyérrel, 585g hússal, 5 tojással vagy 1kg burgonyával egyenértékû. Az energiamennyiség legnagyobb része az alkohol.
A bor azonban elsõsorban nem mint táplálék, nem mint energiaforrás szerepel az ember életében. Sokkal fontosabb az étkezéshez fogyasztott bor kedvezõ étrendi hatása. A termogén hatású anyagokon (alkohol, cukor) kívül a bor értékes biogén anyagokat, szerves savakat, cserzõanyagokat, vitaminokat, enzimeket, aminosavakat és a szövetek regenerálódásában jelentõs ásványi sókat tartalmaz. A húsos ételek fogyasztásánál különösen nagy szerepük van a szerves savaknak. Az alkoholos italok közül a bor pH-értéke áll a legközelebb a fehérjék lebontását végzõ gyomornedv pH-jához. A savasabb fehérboroknak és a fanyar vörösboroknak az aperitif, étvágyfokozó hatása is jelentõs. Gyomorsavhiány és étvágytalanság esetén a savas fehérborok, valamint a fanyar vörösborok a felnõtt ember számára valóban gyógyszernek tekinthetõk.
A francia paradoxon
A francia paradoxon fogalma az 1990-es évek elején született. Elõször Franciaország egyes borvidékein végzett felmérések, orvosföldrajzi kutatások során tapasztalták, hogy meglepõen alacsony volt a szív- és keringésrendszeri megbetegedések aránya. Több tanulmány szerint e jelenség a mérsékelt és rendszeres borfogyasztásnak köszönhetõ.
Kimutatták, hogy a mozgásszegény életmód, a telített zsírsavakban gazdag táplálkozás ellenére az étkezések közben 2-3 pohár bort fogyasztók körében jóval alacsonyabb az érrendszeri megbetegedések száma. Ez a felfedezés azért is jelentõs, mivel az Egyesült Államokban a halálozási okok közül az érrendszeri megbetegedések szerepelnek az elsõ helyen, de sok európai országban is a fõbb kockázati tényezõk között szerepelnek. A bor alkotókat megvizsgálva megállapították, hogy pusztán az etilalkohol jelenlétével nem magyarázható ez a jótékony hatás. A kutatók figyelme hamarosan egy jelentõs vegyületcsoport, a polifenolok felé fordult. A gyümölcsben többfajta polifenol vegyület található, melyek gyulladásgátló hatásúak és fokozzák a szervezet ellenálló erejét. Ezek közül a kémiai vegyületek közül több, az addig ismert legerõsebb antimutagén hatást fejtette ki állatkísérletekben, emellett antioxidáns aktivitással is rendelkeznek, így kedvez a rák megelõzésének. A polifenolok segítenek még a vérnyomás és vércukorszint szabályozásában, valamint rugalmasan tartják a véredényeket. Ismeretes, hogy a szívinfarktus oka a szív saját ereinek, az ún. koronáriáknak érfal-megvastagodással járó elfajulása (arterioszklerózis) és a vérrögkeletkezés (trombózis) következtében történõ elzáródása, mely a szívizom vérellátását, ezzel oxigén- és tápanyagellátását rontva szívizomelhaláshoz vezet. Az érfal betegségében szerepet játszik az emelkedett vérkoleszterin-szint és az ún. érfalvédõ hatású HDL-koleszterin szint csökkenése és az LDL-koleszterin oxidációja.
A mértékletes alkoholfogyasztás úgy gátolja a szívinfarktus elõfordulását, hogy csökkenti az össz-koleszterinszintet, növeli az érfalvédõ HDL-koleszterin szintjét, és emeli a szöveti típusú plazminogén aktivitást (t-PA), mely a fibrinolízis fokozásával megakadályozza a vérrögképzõdést.
A rendszeres, mértékletes borfogyasztás elõnye, hogy a bor olyan, alkoholtól független antioxidáns hatású anyagokat is tartalmaz, amelyek gátolják az LDL-koleszterin oxidációját (feltehetõen a szabad gyökök befogásával, az oxidatív hatású enzimek aktivitásának és a plazma lipid-peroxidáz koncentrációjának csökkentésével), és ezzel tovább fokozzák az érfalvédõ hatást. Az antioxidáns tulajdonságú anyagok fõleg a szõlõ héjában, kisebb mennyiségben a kocsányban, a magban és a bogyóhúsban fellelhetõk. Ezek különféle fenolvegyületek, közülük leggyakrabban a katechint, epikatechint, resveratrolt és kvercetrint vizsgálták.
Elõnyös továbbá, hogy a bor fenolvegyületei fokozzák az érfal belsõ rétegének az endotélium értágító hatású komponensének, a nitrogén-oxidnak a termelését.
Az egyik polifenol-komponens , a resveratrol, gyógyászati jelentõsége már régóta ismert. A kínai és japán orvosok jó ideje használják az érelmeszesedés megelõzésére, ill. a gyulladásos és allergiás betegségek kezelésére. Régi hiedelem az is, hogy a kulturált borfogyasztás megvédheti az embert a szájon át bekövetkezõ fertõzésektõl. Kanadai kutatók megállapították, hogy mind a szõlõ bogyók belsejébõl, mind a héjából készült kivonat többféle vírust – köztük a gyermekbénulást okozó vírust és a herpeszvírust is – erélyesen inaktiválta. Ez a tulajdonsága a polifenolok családjába tartozó tannin-nak köszönhetõ, ami a vírus felszínéhez kötõdve megakadályozza annak a sejtreceptorhoz való kapcsolódását, ezáltal a fertõzés kialakulását. A vörös szõlõben található polifenolok és taninok azonban az arra érzékenyeknél migrént válthatnak ki.
A vörös szõlõ apró magjaiból készült (bio)flavonoidtartalmú kivonat Európában az egyik leggyakoribb gyógyhatású készítmény.
Számos vizsgálat bizonyítja, hogy a bor viszonylag csekély alkoholtartalma (12%) elõnyösen hathat az idegekre, a szívre és az érrendszerre, csökkenti a lelki feszültségeket, amelyek érszûkítõ hatásúak. A bor tágítja az ereket és hozzájárul ahhoz, hogy a szívizom több vérhez jusson. Feszültségeket old, csökkenti a stresszhatások káros következményeit, javítja a hangulatot. Mindezt azonban csak kis mennyiségben, mértékletesen fogyasztva. Túlzott, mértéktelen borivás esetén a bor inkább méreg, fogyasztójának ártalmára válik.
A bor ez utóbbi hatásait is figyelembe véve, amikor a bor és az egészség kapcsolatáról beszélünk, nem szabad szem elöl téveszteni, hogy a bor elsõdlegesen élvezeti cikk. Tehát általában nem energiaforrásként és nem gyógyszerként fogyasztjuk, hanem a kávéhoz, a teához vagy más alkoholos italokhoz (pálinka, sör, likõr) hasonlóan kellemes érzést kiváltó hatásáért. S hogy végképp ne méregként fogyasszuk, a jelenlegi kutatások szerint az egészséges ember mája napi 80 gramm alkoholt képes lebontani károsodás nélkül. Tehát ennyi alkohol a májra nézve még ártalmatlan.
Bormustra
