A 18. századi recept egy régi kéziratban olvasható, amely a polcok mögött lapult egy 1715-ben alapított ascianói gyógyszertárban.
"Õseimtõl több kéziratot is örököltem, amelyek különféle emésztésjavító italok receptjét tartalmaznak".
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Az elixír legfõbb összetevõje a sangiovese szõlõfajta, amely a Chianti "lelkét" adja. A 19. század közepéig kizárólag sangiovese fajtájú szõlõbõl készítették, ám az 1850-es évektõl a Chiantiba legkevesebb 15 százaléknyi fehér szõlõ (malvázia) is kerül. "Mi kizárólag sangiovese szõlõt használunk" - hangsúlyozta Giovanni De Munari.
Az elixír receptje, bár évszázadokkal ezelõtt állították össze, megfelel a legújabb tudományos eredményeknek, ugyanis a vörös szõlõfajtákban található vegyületet, resveratrolt tartalmaz, amely a szív- és érrendszeri megbetegedések és egyéb, a korral járó kórok megelõzésében játszik szerepet.
"A kutatók jelenleg azt vizsgálják, hogy a resveratrol a hosszú élet molekulájaként funkcionál-e, amely a kalóriaszegény étrend jótékony hatásait imitálja. Õseim feltehetõen nem ismerték a vegyületek elnevezéseit, ám tudták, hogy a vörösbor, s különösen a Chianti gyógyhatással rendelkezik" - magyarázta Giovanni De Munari.
Az oldat egyéb összetevõi helybéli természetes termékek, amelyek közül mindegyik antiszeptikus és antibakteriális hatással bír. "Ezek a reszveratrollal elegyítve biztosítják a meggyõzõ gyógyhatást" - hangsúlyozta a gyógyszerész, aki egy szeszlepárló céggel szerzõdött, hogy kereskedelmi mennyiségben állíthassa elõ az elixírt.
A készítményt októberben a Montalcinóban Bor és egészség címmel megrendezendõ kongresszuson mutatják be, ám Giovanni De Munari nem árulja el az elixír minden komponensét. "Ez egy titkos recept, a Coca Coláét sem árulják el" - mondta a patikárius.