Amerikai kutatók majmok "becsapásával", fejtették meg, hogy hogyan képes az agy felismerni a tárgyakat, s ez miként vezet el a látási automatizmus kialakulásához.
"Az egyik központi kérdés, hogy hogyan képes az agy felismerni a tárgyakat, s mint kiderült, az ember soha sem láthatja meg ugyanazt a képet kétszer" - hangsúlyozta James DiCarlo, a Massachusettsi Mûszaki Egyetem (MIT) agykutató docense.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
"A tárgyak +fénylenyomata+ sohasem ugyanaz, amikor szeretteinkre, vagy házi kedvencünkre nézünk, ennek ellenére gond nélkül felismerhetjük õket" - emelte ki James DiCarlo, aki eredményeirõl a Science címû tudományos folyóirat legújabb számában számolt be.
A tudósok szerint az ember ezt úgy valósítja meg, hogy ugyanarról az objektumról "pillanatfelvételek" sokaságát képes "elkészíteni" egy rövid idõ leforgása alatt.
"Annak ellenére, hogy sohasem látjuk ugyanazt a képet kétszer, az idõben közeli ábrák egyazon tárgy képének tûnnek" - magyarázta az agykutató.
James DiCarlo, hogy ellenõrizze feltevését, kísérletei során két majmot igyekezett "elbizonytalanítani" a tárgyak felismerésében.
A kutatók elektródákat kapcsoltak az agynak a tárgyak felismeréséért felelõs régiójához. A tudósok specifikusan tesztelték a változásokat azokban az idegsejtekben (neuronokban), amelyek a vitorláshajó felismeréséért voltak felelõsek.
Az állatok mindannyiszor jutalomfalatkákban részesültek, amikor ránéztek a képernyõre, amelyen különbözõ vitorlásokat szemlélhettek meg. Egyszer-egyszer, amikor a majmok épp félrefordították tekintetüket, valamely hajót teáscsésze képére cserélték fel a képernyõn. Végsõ soron a vitorlások felismeréséért felelõs neuronok a teáscsésze látványára is reagálni kezdtek.
Mint James DiCarlo kifejtette, hasonló módon tanulják meg az emberek is felismerni és rendszerezni a tárgyakat. Ez a kísérlet "ablakot nyit" a vizuális tanulási rendszerre, s egyszer majd elõsegíti a "látó" számítógépek megalkotását.