Egy bizonyos fehérje, a klaszterin magas szintje összefüggésben hozható a kialakulófélben lévõ Alzheimer-kórral: a felfedezés révén olyan diagnosztikai teszt fejleszthetõ ki, amely a betegség korai szakaszában történõ kimutatására lehet alkalmas - derítették ki angol kutatók.
Az Alzheimer-kór, amely a központi idegrendszer progresszív mentális hanyatlással járó megbetegedése, az elbutulás legelterjedtebb formája - jelenleg 35 millió embert érint világszerte.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Eszerint 2030-ra 66 millió Alzheimer-beteg várható, 2050-re pedig számuk meghaladhatja a 115 milliót.
A gyógyszerek némiképp enyhítik a tüneteket, ám a betegek fokozatosan elveszítik emlékezõtehetségüket, képtelenné válnak arra, hogy eligazodjanak a világban, és ellássák magukat.
A Kings College London pszichiátriai intézetének kutatói a fehérjékkel foglalkozó tudományág, a proteomika módszereit alkalmazták, amely a proteinek szerkezetét, biológiai funkcióit, térbeli és idõbeli változásait, valamint a molekulák és környezetük közötti kölcsönhatásokat vizsgálja.
A kutatások elsõ fázisában 95 betegnél elemezték a klaszterin szintjét, s kimutatták, hogy a fehérje felszaporodása a vérben körülbelül egy évtizeddel megelõzte az Alzheimer-kórra jellemzõ agyi elváltozások megjelenését.
"Az agyi elváltozások megjelenésekor azonban a betegek még tünetmentesek voltak. Ez azt jelenti, hogy a fehérje már a betegség igen-igen korai szakaszában felszaporodik olyan pácienseknél, akiknél majd valamikor a késõbbiekben kialakul a kór" - magyarázta a kutatásokat irányító Simon Lovestone.
A vizsgálat második fázisában 700 további személynél, köztük 464 Alzheimer-kórban szenvedõ betegnél vizsgálták a vér klaszterinszintjét. A kutatóknak sikerült kimutatniuk az összefüggést a magasabb fehérjeszint és a kórlefolyás súlyossága, a folyamat elõrehaladási sebessége, valamint a memóriáért felelõs agykérgi terület sorvadása között.
Mint Lovestone kiemelte, nagyon sok munka vár a kutatókra, míg kifejlesztik az orvosi gyakorlatban alkalmazandó diagnosztikai tesztet. A következõ egy évben egy jobb teszt megalkotására törekednek, mivel a mostani alkalmazása nehézkes, és ezután egy nagyobb csoportot vonnak be a kutatásokba, hogy megbizonyosodjanak: a vizsgálati módszer valóban hatékony.
"Ez a vizsgálati szakasz három-öt évet vesz igénybe" - tette hozzá Lovestone.