Korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy az "elhízás génjének", az FTO-nak két változata van, s amennyiben az egyén mindkét mutációt hordozza, testsúlya az átlaghoz képest 3 kilogrammal több, míg ha csupán az egyik variánst, akkor 1,5 kilogrammal.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
A résztvevõknél megmérték a magasságot, a testsúlyt, valamint a derék körfogatát, majd a gyermekek szüleivel kitöltettek egy kérdõívet, amelyben csemetéjük étkezési szokásairól vallottak.
Mint kiderült, azok a gyermekek, akik a gén "kockázatosabb" változatát hordozták, az átlagnál nehezebben voltak képesek megállapítani, hogy jóllaktak-e vagy sem, s ily módon rendszeresen többet ettek a kelleténél. A gén és az étvágy kapcsolata azonos volt, függetlenül a résztvevõk korától, nemétõl, családi háttérétõl és testtömegindexétõl.
A kutatást irányító Jane Wardle professzor szerint a gén jelenléte nem jelenti automatikusan, hogy hordozóik túlsúlyosak, ám hajlamosabbak többet enni a kelleténél.
"Ez védtelenebbé teszi õket a modern környezet ártalmaival szemben, miközben állandóan a bõséges ételkínálat és a hatalmas adagok kísértésével kell megküzdenünk" - mondta a tudós.
Jane Wardle hozzátette, hogy a gén izolált hatása viszonylag csekély volt, ám valószínûleg az elhízásért és az étvágyért több gén felel. Ezek mindegyike csupán kis részt vállal a folyamatban, ám együttes "hozzájárulásuk" lényeges hatást ér el.
David Haslam, a National Obesity Forum klinikai igazgatója nagyon érdekesnek nevezte a vizsgálatot, ám, mint mondta, egy "ezerdarabos kirakós játékról van szó, amelynek csupán az elsõ két elemét sikerült összeilleszteni".
"Jó irányba tettük meg az elsõ lépést, de nem mondhatjuk, hogy megtaláltuk az elhízás génjét, s mostantól gyógyítani tudjuk a kövérséget - erre még sok évet kell várni" - emelte ki David Haslam.