Nicholas Christakis, a Harvard Egyetem kutatója a San Diegói Kaliforniai Egyetem két tudósával - Christopher Dawesszal és James Fowlerral közösen 1110 tinédzserkorú ikerpárt vont be a vizsgálatokba. A kutatók olyan népszerûségi mutatókat értékelték, mint hogy hányan nevezték barátjukként az adott személyt.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Mint kiderült, több hasonlóság mutatkozott az egypetéjû ikerpárok társasági helyzetében, mint a kétpetéjûekében. Ez viszont az örökletes komponens szerepére utal, hiszen míg az egypetéjû ikerpárok esetében teljes a genetikai azonosság, a kétpetéjûeknél a hasonlatosság semmivel sem nagyobb, mint a "közönséges" testvérek esetében - mutattak rá a kutatók, akik eredményeikrõl az Amerikai Tudományos Akadémia folyóirata, a PNAS (Proceedings of the National Academy of Sciences) legújabb számában számoltak be.
Mint hangsúlyozták, az emberek bonyolult társadalmi kapcsolatrendszere jelentõs mértékben a génektõl függ.
"Vélhetõen a természetes kiválasztódás nemcsak abban játszott szerepet, hogy valakinek a szervezete ellenáll-e a náthának vagy sem, hanem abban is, hogy kikkel kerülünk kapcsolatba" - emelte ki James Fowler.
A kutatók véleménye szerint evolúciós tényezõk játszhattak közre abban, hogy valaki a társaság középpontja kíván lenni, avagy marginális pozícióban van. Egy súlyos járvány esetén jobbak a túlélési esélyei annak, aki a közösség perifériáján van, mivel gyérebb kapcsolatrendszere kisebb a fertõzésnek teszi ki. Ugyanakkor éhínség idején a központi pozíció a kifizetõdõbb, hiszen az egyén így több életbevágóan fontos információhoz juthat az esetleges élelemforrásokról.