Mi is az a pollenallergia pontosan?!

Rendkívül egyszerű megfogalmazásban erről van szó: a fák, füvek, gyomok virágporai, 15-20 mikron nagyságú részecskéi a nyálkahártyákra (szem, felső- és alsó légutak) kerülve immunológiai folyamatokat indítanak be az érzékennyé vált szervezetben. Azok a növények jelentenek igazi veszélyt, melyeket a szél poroz be, így a virágzásuk során nagy tömegben juttatják pollenjeiket a levegőbe. Meleg, száraz, szeles idő különösen kedvez a virágpor terjedésének, mert a széllel több száz kilométerre is eljuthatnak a pollenek.
Azok a növények jelentenek igazi veszélyt, melyeket a szél poroz be, így a virágzásuk során nagy tömegben juttatják pollenjeiket a levegőbe.Meleg, száraz, szeles idő különösen kedvez a virágpor terjedésének, mert a széllel több száz kilométerre is eljuthatnak a pollenek. Vagyis ha van pollen, van allergia, nincs pollen, nincs allergia? El kell azonban gondolkoznunk azon a tényen, amelyet különféle kutatások során több allergiás betegnél említenek, nevezetesen, hogy a tél közepén, amikor nem virágoznak természetes körülmények között a növények, ha annak a növénynek a fotóját mutatják a betegnek, amelyre egyébként allergiás, rövid időn belül megjelentek tipikus – ne feledjük, egyébként nyári szezonban jellemző – tünetek.

Már kora tavasszal, akár februártól elkezdődhetnek a típusos allergiás tünetek a barkás fák, bokrok virágzásával. Elsők ezek közül a mogyoró, éger, nyír, szilfélék, majd követi a nyár, fűz, bükk, tölgy. A kora nyári – májusi-júniusi – tünetekért leggyakrabban a fűfélék – perje, pázsit – és a különféle gabona pollenek – rozs – a felelősek. Virágzásuk elhúzódó. A késő nyári allergiát – júliustól akár októberig – a gyomnövények okozzák. Virágzási sorrendben a lándzsás útifű, fekete üröm és a parlagfű a legelterjedtebb Magyarországon.Miért éppen én lettem szénanáthás? Ezt a kérdést ugyanúgy felteszi magának a beteg, mint bármely más betegség esetén is. Hiszen a betegségekhez való viszonyulásunk során még mindig a konkrétumokat, az egyértelműen kimutatható, mérhető jellemzőket keressük. A hagyományos orvoslás válasza többnyire az, hogy az allergiás ember immunrendszere egyelőre teljes részleteiben tisztázatlan módon, de másképp működik, mint a nem allergiásoké. Az allergiás ember immunrendszere fokozottan termel egy ellenanyagot, az immunglobulin E-t, amelyet leginkább felelőssé tesznek az allergiás tünetek kialakulásáért. Az allergiás tünetek lehetnek nagyon kellemetlenek, és a beteg ezektől a tünetektől minél hamarabb meg akar szabadulni. A hagyományos antiallergiás és erőteljes gyulladáscsökkentő kezelés megpróbálja teljességgel kiszolgálni ezt az igényt, azt a távoli célt tartva szem előtt, hogy a rettegett szövődmények elkerülhetők legyenek. Bár a már említett allopátiás megközelítés, a pszichoneuroimmunológia az allergiás betegségek esetében komplexebb diagnosztikus és terápiás lehetőséget kínál, mint a kizárólagos antiallergiás gyógyszeres kezelés, a betegek többsége számára csak ez utóbbi az egyszerűbbnek látszó és elérhető. A két oldal – az allergológia és a pszichoneuroimmunológia –, ami egyszerre kínálna gyógyulást gyógyszerként a testnek és balzsamként a léleknek, ritka esetben működik együtt. Pedig jogos a kérdés, hogyan gyógyulhatna a test a lélek zűrzavarában, és fordítva.

Vitathatatlan tény, hogy az allergiás betegek legtöbbje úgy jön a rendelőbe, hogy azt mondja,„... eddig semmi bajom nem volt, és most is mindent úgy csináltam, úgy élek, ahogy szoktam, mitől alakultak ki ilyen hirtelen mégis az allergiás tüneteim, mitől lettem allergiás...”. Ezzel a mondattal valójában a betegsége kialakulásának nyitját adta meg. Ez nem más, mint a fokozatosan, lassan kialakuló diszharmónia, egyensúlyvesztés folyamata. Pasteur mondása szerint „... minden a táptalaj...” Pollenek (és Pasteurnél maradva: baktériumok) mindig vannak körülöttünk, a lényeg az az ember (a táptalaj), aki allergiássá, túlérzékennyé válik, akinek a reakciókészsége megváltozik, és a végül beteggé válik.

A homeopátia az a terápia, amely a hagyományos (akadémikus) orvoslás diagnosztikai eszköztárának birtokában, hosszú évek terápiás tapasztalatainak bizonysága alapján képes arra, hogy az allergiát akut betegségként – tüneti, akut gyógyszerekkel – és krónikus betegségként, alkati szerekkel egyszerre gyógyítsa. Mind az akut, mint az alkati szerek hordozzák azt az információt, amely a szervezet egyensúlyi állapotát helyreállítja. Megvalósítva ezzel a testi tünetek enyhítését és a lelki háttér értelmezését.