Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Az új képalkotó eljárások - amelyek kiderítették, hogy agyi válaszok állnak a fájdalom központjában - elterjedésével, illetve annak növekvõ elfogadásával, hogy a fájdalom mekkora kiadást jelent a társadalom számára, a tudományos közösség egyre inkább afelé mozdul el, hogy önálló betegségként értelmezze a jelenséget. És ahogy a fájdalom a tünet státusból áttolódik a betegség státusba, a legnagyobb gyógyszergyártók körében is növekszik az érdeklõdés. A Pfizer cégnél például népes fájdalomkutató csoport dolgozik a gyógyszerek egész portfólióján, amelyek közül némelyik meglehetõs izgalmat kelt a területen.
"A tudomány jelentõsen elmozdult" - hangsúlyozta Martin Mackay, a Pfizer kutatás-fejlesztési vezetõje egy interjúban. Elmondása szerint az új technológiák a fájdalom sokkal objektívabb mérését teszik lehetõvé, és az utóbbi években valódi elõrelépés történt a humán genetika és a célpontok feltárása területén.
A tudományon belül is változik a fájdalom megítélése. Irene Tracey, az Oxfordi Egyetem fájdalmat kutató idegtudósa tavaly tett közzé egy tanulmányt, amelyben áttekintette tíz év képalkotó eljárással végzett vizsgálatait, és úgy találta, hogy a krónikus fájdalomhoz funkcionális, szerkezeti és kémiai változások társulnak az agyban. A fájdalom tehát sokkal inkább az agyban jelentkezik, és az erre való válasza kulcs ahhoz, hogy a kín milyennek érzõdik és meddig tart. "A fájdalom nem létezik addig, amíg az agy tudomásul nem veszi. Az egyik dolog, amelyben az agyi képalkotás nagyon jó, hogy elhárítja a jelenséggel szembeni mítoszok és kulturális elõítéletek egy részét" - fejtette ki Tracey egy márciusban, Londonban megtartott szakértõi találkozón. - A krónikus fájdalom megfelel egy betegség definíciójának".