Már korábban is voltak adatok, melyek arra utaltak, hogy állatok megfelelõen adagolt munkája növeli agyuk teljesítményét, de az nem volt világos, hogy a patkánykísérletek eredményeit mennyire lehet emberre is átvinni. A Pittsburgh Orvostudományi Egyetem kutatói úgy gondolták, hogy majmok ilyen irányú tanulmányozása közelebb vihet az emberekre vonatkozó ismeretekhez.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Volt kontroll csoport is: ezek a majmok a vizsgálati napokon ugyanannyi ideig csak üldögéltek a futószalagon. A sportoló majmok fele a vizsgálati idõszak után három hónapig csupán ült azokon a sporteszközökön, melyeken korábban menetrendszerû gyakorisággal futott.
A tréning ötödik hete után jól kidolgozott és ellenõrzött tanulási vizsgálatot indítottak és ezt heti öt napon keresztül folytatták a 24. hétig. Az oktatási folyamat bevezetõ szakában a majmok megtanulták, hogy ha egy tálcára helyezett edényt tesznek eléjük, annak fedelét leemelve megehetik a benne lévõ csemegét.
A tanulási idõszakban viszont két edényt tettek a majmok elé, de ennivaló csak az egyikben volt. Azt ugyan mindig megmutatták az állatoknak, hogy melyik tartóba került az étel, de csak kissé késõbb, emlékezeti próbaként tették oda az edénykéket a majmok elé.
A rendszeres tréningben lévõ állatok kétszer gyorsabban tanulták meg a helyes megoldást, mint üldögélõ társaik. A kutatók azt is megfigyelték, hogy a vizsgálat késõbbi szakaszában a csoportok közötti különbség fokozatosan eltûnt: a tanulási folyamat erõsebben érvényesült, mint a sportolás.
Azoknak a majmoknak az agykérgében, melyek növekvõ korban voltak a tréning idõszakában, több véreret lehetett kimutatni, mint a középkorú vagy az üldögélõ állatok agyában. Azoknak a majmoknak az agykérgében, melyeket a sportolás után üldögélésre kárhoztattak, a bõ vérellátás visszafejlõdött.