A kalóriabombáktól való függõség lehet az elhízás kulcsa

A nagy kalóriatartalmú, de tápértékben roppant szegény ételektõl való függõség ugyanolyan erõs lehet, mint a kokain- vagy nikotinfüggés, kényszeres evéshez és elhízáshoz vezethet - állapították meg amerikai kutatók vasárnap közzétett tanulmányukban.

A Nature Neuroscience címû tudományos folyóiratban felhívták a figyelmet arra, hogy noha az állatkísérletekbõl levezetett eredményeket nem lehet közvetlenül emberekre alkalmazni, segíthetnek megérteni ezt az állapotot, és kezelésére új terápiákat kifejleszteni. A patkánykísérletekbõl kiderült, hogy a nagy kalóriatartalmú, angolul junk foodnak nevezett gyorsételek túlzott fogyasztása függõséghez hasonló agyi választ vált ki, aminek nyomán az állat kényszeres evõvé válhat.

A túlsúlyos patkányokban csökkent egy agyi jutalmazó vegyület, a dopamin receptorainak száma, hasonlóképpen ahhoz, ahogy korábbi kutatások szerint a drogfüggõ embereknél történik.

"Az elhízás a kényszeres evés egyik formája lehet. A kényszeresség más fajtáira, például a drogfüggésre kifejlesztett kezelések nagyon hasznosak lehetnek az elhízás kezelésére is" - húzta alá Paul Kenny, a floridai The Scripps Research Institute munkatársa.

Kutatócsoportjával olyan ételeket szerzett be, amelyeket az emberek általában szeretnek - például szalonnát, kolbászt, túrós lepényt -, de nem kellene túl gyakran enniük azokat. Vásároltak egészséges ételeket is, és étrendi tervet dolgoztak ki a patkányoknak.

Az egyik csoport állatait kiegyensúlyozott, egészséges étrenden tartották. Egy másik csapat egészséges ételeket evett, de napi egy órára hozzáfértek a nagy kalóriatartalmú ételekhez is. A harmadik csoportba került patkányok is egészséges ételeket kaptak, ám õk egész nap hozzáfértek a magas kalóriatartalmú kínálathoz is.

A harmadik csoport állatai egy idõ után elõnyben részesítették a magas kalóriatartalmú ételeket, egész nap rájártak azokra, és gyorsan elhíztak.

Egy további kísérletben arra tréningezték az állatokat, hogy egy fény felvillanása után enyhe sokkot kapnak. A harmadik csoportba tartozó patkányok egy idõ után nem reagáltak a potenciális veszélyre, a fény felvillanása után is folytatták a nassolást.

Kenny úgy véli, hogy az állatok viselkedése nagyon hasonló volt az evést - vagy más tevékenységet - túlhajszoló emberekéhez. A problémát éppen abban látja, ha a túlhajszolás ismétlõdõ viselkedéssé válik.