A háziorvos és a szakorvos együttmûködése a legjobb orvosság

A családorvos és a pszichiáter szoros kapcsolata a depressziós beteg kezelésében olyan eredményes lehet, hogy végül gyógyszer adására sincs szükség. Az orvosok és a betegek szempontjából egyaránt fontos tudományos dolgozat eredményeit az Annals of Internal Medicine közölte.

A családorvos gyakran kéri betegeinek szakvizsgálatát, ha olyan mûszeres beavatkozásra van szükség, mely az általános orvosi gyakorlatban nincsen, illetve olyan speciális ismeretre, melynek szintén nincs birtokában. A helyzet azonban fordítva is gyakori: a szakorvostól, a kórházi osztályról a pácienst további kezelésre, gondozásra valamilyen lelettel, zárójelentéssel visszaküldik a családorvoshoz.

Ilyenkor ritkán történik meg, hogy a két doktor közvetlenül is megbeszéli a közös betegükkel kapcsolatos gondokat, tennivalókat, pedig föltételezhetõ, hogy ez igen hasznos lehetne. Robbie Foy és munkatársai úgy gondolták, érdemes volna az ilyen, szoros kapcsolat lehetõségeit, módszereit tanulmányozni.

Az angol kutatók a világ orvosi szakirodalmában 23 olyan dolgozatot találtak, amelyek megbízható technikával vizsgálták a családorvos és a szakorvos együttmûködése esetén nyerhetõ gyógyítási elõnyöket. A munkacsoport két gyakori betegség, a depresszió és a cukorbaj ilyen komplex ellátásával kapcsolatos adatokat gyûjtötte össze.

A családorvos és a szakorvos ilyenkor együtt beszélte meg a beteggel az annak panaszaival összefüggõ gondokat. A specialista rendszeresen jelen volt a családorvosok, közös esetismertetésein. A doktorok rendszeres telefontárgyalást folytattak betegeikrõl vagy e-mail útján igyekeztek a legjobb orvosi megoldást megtalálni.

Ahol az általános orvos és a szakorvos minden közös beteg esetében folyamatos együttmûködéssel igyekezett a diagnosztikai gondokat és a gyógykezelést megvitatni, a betegek gyógyulási eredményei mérhetõen javultak.

Mind a cukorbetegek ellátása, mind a depressziósok állapota lényegesen jobb lett az összehangolt családorvos-szakorvos tevékenység során. Az így kezelt depressziós betegek egy részénél a gyógyszerek adagját csökkenteni lehetett, sõt voltak olyanok, akik a továbbiakban gyógyszerek nélkül, pszichoterápiával is egyensúlyban maradtak.