A szívinfarktus utáni elsõ fél év megszabja a folytatást

Ha legalább három kockázati tényezõt sikerül életvitelünkben jó irányba mozdítani az infarktust követõ hat hónapban, életesélyeink jelentõsen javulnak.

A szívrohamot követõ idõszak gondjairól írt cikket a kardiológia egyik vezetõ folyóirata, a Circulation közölte.

Az európai statisztikák tanúsága szerint földrészünkön minden második ember valamilyen szív- és érrendszeri betegség következtében fejezi be az életét. A végzetes esemény leggyakrabban szívinfarktus, és a túlélés esélye elõször attól függ, hogy a páciens a rosszullét kezdetétõl számított elsõ órákon belül olyan szakintézetbe kerül-e, ahol minden korszerû beavatkozást képesek elvégezni, amelyre ilyenkor szükség lehet.

Ha gyorsan és megfelelõ kórházba viszik és ott, szükség esetén azonnal szívkatéterezés, koszorúér-tágítás történik, elindítják a jelenleg legjobbnak tartott gyógyszeres kezelést, az infarktus túlélésének valószínûsége igen jó. Clara Cohn és munkatársai az ezután következõ hat hónap eseményeit vizsgálták.

A tanulmány 41 ország 18 809 betege adatainak elemzése alapján készült. A kórházból hazatávozás után egy hónap múlva, a betegek részletesen tájékoztatták orvosaikat, hogy ha dohányoztak, sikerült-e abbahagyni a cigarettát, áttértek-e az egészségesebb étrendre és végezték-e a rehabilitációs mozgást.

A szívrohamot követõ fél év végén vizsgálták az infarktust túlélõk állapotát és összesítették az adatokat. Az eredmények nem túlságosan lelkesítõek: a dohányosok egyharmada továbbra is szívta a cigarettát, körülbelül ugyanennyi nem változtatott egészségtelen étkezési szokásain és nem kezdett el rendszeresen mozogni. A teljes csoport 30 százaléka táplálkozott megfelelõen és fogadta meg a testmozgásra vonatkozó tanácsokat.

A páciensek a gyógyszerek szedésében szófogadóbbaknak bizonyultak. A kis adagú aszpirint 96 százalék mindig bevette és terápiahûségük a többi gyógyszer vonatkozásában is 70-80 százalék maradt.

Az orvosi tanácsok következetes megtartása igen eredményesnek bizonyult. Azokhoz képest, akik továbbra is cigarettáztak, a dohányzást abbahagyók infarktuskockázata felére csökkent. A megfelelõ táplálkozás és rendszeres mozgás is 48 százalékkal javította az életkilátásokat azokéhoz képest, akiknek a lezajlott infarktus figyelmeztetõ jelzése nem volt elég.