2024.04.24. - György

A fejtetvességrõl általában

A fejtetvességrõl általában
Bár a hírek szerint mostanában halmozódik, de évrõl-évre visszatérõ jelenség a fejtetvesség elõfordulása a gyermekközösségekben. A tetvek sajátosságairól, a szülõi teendõkrõl az ÁNTSZ készített összeállítást.

A fejtetû 3-4 mm hosszú rovar, amely színét a haj színének megfelelõen változtathatja! A nõstény naponta 6-8 ovális alakú, apró, gyöngyházfényû petét (serkét) rak a hajszálak tövéhez, elsõsorban a halánték-és tarkótájra.
bohócdoktor szja 1% felajánlás

Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért!

Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06

A tetû a serkébõl 6-8 nap alatt kel ki. A fejtetû mindig a hajban marad, lábaival a hajszálakon kapaszkodik és a fejbõrön keresztül, vérszívással táplálkozik. Serkéit a fejbõrhöz közel, a hajszálak tövére cementszerû anyaggal ragasztja, mert azok a tetû kikeléséig a fejbõrtõl alig távolodnak el.

Minthogy a haj egy hónap alatt kb. 1,5-2 cm-t nõ, ezért a serkének a fejbõrtõl való távolságából megközelítõleg megállapíthatjuk, hogy mikor keletkezett a fertõzés. Szaporodásuk aránylag gyors, egy nõsténytõl akár 200 utód is származhat, tehát az eltetvesedés viszonylag gyorsan bekövetkezhet. Ennek ellenére egy-egy fejen – ha csak nem nagyon elhanyagolt – ritkán van 5-10 tetûnél több. Kizárólag az ember vérét szívja, naponta 6-12 alkalommal. Az éhezést rosszul tûri.

Terjedésük fõ lehetõsége a közvetlen érintkezés! A gyermekek a fejüket összedugják, sugdolóznak, a játszótéren birkóznak, az iskolában verekszenek, a hajuk összeér és ezzel lehetõség nyílik a fejtetvek átvándorlására. Otthon a tetves gyermek kistestvérét öleli át, aki másnap az óvodában pajtásaival dugja össze a fejét. Így a legtisztább családba is könnyen bekerülhetnek a fejtetvek. Szélsõséges esetekben a tetves sapka felvételével vagy ilyen fésû, esetleg hajkefe használatával ugyancsak átvihetõ a fertõzés.

Felderítésük nem könnyû, mivel a vérszívás nehezen vehetõ észre, ugyanis a viszketés a befecskendezett nyál hatására csak 15-30 perc múlva jelentkezik. A fejtetvességre igen gyakran a gyermek füle körüli vakaródzás hívja fel a figyelmet. Ilyenkor a hajat lazán szétbontva meg kell vizsgálni. Amíg csak elvétve akad élõ tetû, azt nehéz megtalálni, viszont a hajszálakon erõsen tapadó, fénylõ, áttetszõ színû serke könnyen felismerhetõ. Sûrû fogazatú fésûvel a tetvek a hajból könnyen kifésülhetõk és szabad szemmel is jól észrevehetõk.

Elõfordulásuk leginkább a gyermekközösségekben észlelhetõ. Igen gyakran az erõsen tetves gyermek lehet kiinduló forrása egy egész közösség (pl. osztály) eltetvesedésének, ami általában iskolakezdéskor tapasztalható.

Ártalmuk elsõsorban a viszketés és vakarózás, amely felsebzi a bõrt és ennek következtében másodlagos bõrgyulladás alakulhat ki. A fejtetû fertõzõ betegséget nem terjeszt.

Irtásuk aránylag egyszerû. Ezért, ha gyermekünk fejtetves, nem kell kétségbe esnünk, ugyanis a gyógyszertárakban beszerezhetõ tetûirtószerek (Nittyfor, Pedex, Nix) a tetveket és a serkéket rövid idõn belül biztosan elpusztítják!

A tetûirtószerek használata elõtt, a szokásos módon samponnal elõször mossuk meg a gyermek haját, ezt követõen alaposan öblítsük le, töröljük meg úgy, hogy nedves maradjon, majd a kezelést – a tetûirtószerhez mellékelt használati utasítás elõírásai szerint (!)– gondosan végezzük el. A Nittyfor és Pedex tetûirtó hajszesz használatakor a következõket vegyük figyelembe. Hajmosás után a hajas fejbõrt és a hajat gondosan nedvesítsük át, majd dörzsöljük be. Ezután várjuk meg, amíg a hajszesz a hajra rászárad. (Ez az idõ a felvitt mennyiségtõl függõen: 5-15 perc). Ügyelni kell arra, hogy a tetûirtószerek ne kerüljenek a szembe, mert kötõhártya gyulladást okozhatnak. A gyermek csukott szemét vattával kell védeni. Kisebesedett bõrfelületre nem szabad alkalmazni. A készítmények tetûirtó hatásukat a következõ fejmosásig (akár néhány hétig!) megõrzik és a hajra rákerülõ fejtetveket még azok megtelepedése, elszaporodása elõtt biztosan elpusztítják.

A tetûirtószeres kezeléstõl a serkék is biztosan elpusztulnak. A hajszálon megtapadó életképtelen serkéket azonban az életképesektõl rendkívül nehéz megkülönböztetni. Ezért az elpusztult serkéket a kezelés után a gyermek hajáról távolítsuk el, ugyanis a serkementesség jelzi, hogy a kezelés során gondosan jártunk el. Mivel a serkék a hajszálakhoz –a vegyszereknek és a fizikai hatásoknak egyaránt ellenálló – cementszerû anyaggal rögzülnek, ezért az elpusztult serkék eltávolítása gyakran nem könnyû.

Megkísérelhetjük az eltávolítást ecetbe mártott sûrûfésûvel, vagy úgy, hogy a serkét a hajszálról két körmünkkel, esetleg csipesszel lehúzzuk, vagy egyszerûen levágjuk a hajszálat. Néhány serke eltávolítása az utóbbi módon nem okoz különösebb nehézséget. A fésûn, kefén található fejtetvek néhány perces forró vízbe mártással, a sapkán levõk pedig mosással pusztíthatók el.

Megelõzésük egyik leghatékonyabb tényezõje a szülõi gondoskodás!

Vegyük figyelembe, hogy személyes tapasztalatinak hiánya miatt gyakran magunk sem vesszük észre, ha a gyermek az óvodából, az iskolából vagy a nyári táborból tetvesen érkezik vissza, ezért a közösségbe tetvesen engedjük el.

Ha viszont nem figyelünk fel arra, hogy gyermekünk (különösen a füle körül) gyakran vakarja a fejét, otthon nem fordítunk kellõ gondot a rendszeres hajápolásra, a hajmosásra és fésülésre, úgy a hajra került fejtetû könnyen és gyorsan elszaporodhat.

Ezért a gyermek tisztálkodásának, fésülködésének rendszeres ellenõrzése nagyon fontos. Idõrõl-idõre vizsgáljuk át a gyermek haját, nincs-e benne élõ tetû vagy serke.

Ha gyermekünk olyan közösségbe járna, ahol fejtetvességrõl hallunk, a Nittyfor vagy Pedex tetûirtó hajszesznek a fejmosás utáni alkalmazása biztosan meggátolja a hívatlan vendégek megjelenését és a következõ hajmosásig biztosítja a tetûmentességet.

Téves hiedelem, hogy a tetvesség csak piszkos, elhanyagolt családokban fordul elõ. Vegyük tudomásul, hogy a tetû „demokrata"! Nincs tekintettel korra, nemre beosztásra, rangra és vagyonra, egyszerûen táplálékát, a vért keresi. Fejtetûvel tehát bárki fertõzõdhet, restellni csak azt kell, ha valaki eltetvesedik, mert nem törõdik gyermeke gondozásával. Megkapni tehát nem szégyen, de eltitkolni, nem kezelni, továbbadni és ezzel a közösséget veszélyeztetni nemcsak szégyen, hanem felelõtlenség is.

Gyermekközösségekben a védõnõk rendszeres idõközönként ellenõrzik a fejtetvességet és szükség esetén a kezeléseket is elvégzik, amelyben indokolt esetben az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat városi intézetei is közremûködnek.