2024.03.28. - Gedeon, Johanna

A jó és a rossz szénhidrát

A jó és a rossz szénhidrát
Fogyókúra-programigazgatók és táplálkozástudósok tucatjával állítják össze a szénhidrátban szegény, vagy sok szénhidrátot tartalmazó étrendeket. Ám nem csak az számít, hogy mennyi szénhidrátot eszünk, hanem az is, hogy a sokféle szénhidrátból mit fogyasztunk és milyen arányban.

Dr. Matos Lajos szívgyógyász professzor foglalja össze: miért fontos, hogy étkezéskor figyelemmel legyünk a különféle szénhidrátoknak a szervezetre gyakorolt hatására.
bohócdoktor szja 1% felajánlás

Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért!

Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06

Régóta fohászkodunk, hogy legyen meg mindig a mindennapi kenyerünk, mivel ezzel az alapvetõ szénhidráttal túléltük a legnehezebb idõket is. Manapság a jómódú társadalmakban a szénhidrátoknak ez a formája több kritikát kap, mint dicséretet, mert fõleg a túlsúly és a cukorbetegség, a metabolikus tünetcsoport okozójaként jelenik meg, ezért bevitelét célszerû korlátozni.

A szénhidrátokat két fõcsoportra osztják: vannak egyszerû szénhidrátok, ezek a cukrok, mint a gyümölcscukor (fruktóz) vagy a szõlõcukor (glukóz), és vannak az összetett változatok, melyek több cukormolekulából állnak.

Emésztõrendszerünk minden szénhidrátot hasonlóan kezel: igyekszik õket egyszerû cukormolekulává alakítani. Ez a közönséges cukrokkal nem jelent gondot, az összetett szénhidrátokat pedig szervezetünk "szétszereli". Az ugyancsak szénhidrátot jelentõ növényi rostokkal azonban más a helyzet. Ezeket általában nem tudjuk lebontani.

A rostok egyik része vízben oldódik, a másik csoport nem. Az oldódó változatok a bélben hozzákötõdnek a zsírokhoz és kiviszik testünkbõl, ami igen hasznos tulajdonság, mert csökkentik a fölszívódó, "rossz" koleszterin mennyiségét. Fontos szerepük van abban is, hogy segítik a vércukor megfelelõ szinten tartását. Az oldhatatlan rostok változatlanul távoznak testünkbõl, ezért segítik a bélmûködés szabályozását.

Az energiát testünk minden sejtjének mûködéséhez a cukor szolgáltatja, ami az oda áramló vérben található. Az egészséges szervezetben a vércukor emelkedését a hasnyálmirigyben lévõ sejtek érzékelik és azonnal növelik annak a hormonnak az elválasztását, amelyik jelzi a sejteknek, hogy több cukrot használjanak fel vagy raktározzanak. Ez a hormon az inzulin.

Amikor a test sejtjei több cukrot vesznek fel, a vérben a cukor szintje csökken. Ekkor a hasnyálmirigyben egy sejtcsoport egy másik hormont kezd kibocsájtani, a glukagont, ami jelzi a májnak, bocsásson ki a benne tárolt szénhidrátból annyit, hogy helyreálljon az egyensúly. Az inzulin és a glukagon által biztosított egyensúly teszi lehetõvé, hogy szervezetünk minden sejtje, különösen az agyszövet, mindig azonos mennyiségû vércukorhoz jut.

Cukorbetegségben az egyensúly fölborul. Ezt a gondot mindig kezelõorvosunkkal együtt kell megoldani, de az étrend pontos betartása létfontosságú. Néhány éve egy nagy tanulmány igazolta, hogy teljes õrlésû kenyérfélék evése a fehér kenyér helyett, ugyanannyi kalória bevitele ellenére javította a cukorbetegek állapotát.

Ennek magyarázata az, hogy nem mindegy, az elfogyasztott szénhidrátból milyen gyorsan lesz magas vércukorszint. A szakkifejezés, amit a cukorbajban szenvedõk is ma már általában megtanulnak, a "glikémiás index". Ez azt fejezi ki, hogy a tiszta cukorhoz képest bármilyen, egyéb szénhidrát megevése után mennyi idõ múlva emelkedik meg a vércukor szintje.

A fehér kenyérben, vagy a sült krumpliban a szénhidrát összetett változat, ezért azt gondolhatnánk, hogy csak fokozatosan lesz belõle cukor, de ezt a keményítõt majdnem olyan gyorsan bontjuk cukorrá, mintha egyenesen cukrot ettünk volna. Ezzel szemben a gyümölcscukor, noha egyszerû, "tiszta" cukormolekula, csak kis mértékben növeli a vércukor értéket.

Aki cukorbajban szenved, vagy túlsúllyal küszködik, bölcsen teszi, ha megnézi, megtanulja a legfontosabb ennivalók glikémiás indexét, mert gondot az evés után, hirtelen fölugró vércukor szint jelent. Egy szelet finom, fehér kenyér elmajszolását követõen a vércukor igen gyorsan magasra emelkedik, a reggelire elkanalazott zabpehely glikémiás indexe viszont alacsony, ezért a vércukor emelkedése lassúbb, fokozatos.

Sok vizsgálat igazolta: ha az étrend fõleg a kis glikémiás indexû széhidrátokat tartalmazza - a teljes õrlésû lisztbõl sütött kenyeret, a sok zöldséget, gyümölcsöt, lencsét és borsót, babot, rizst -, az nem csak a cukorbetegség szempontjából elõnyös, hanem késlelteti a szív- és érrendszeri betegségek, sõt: bizonyos rosszindulatú daganatok kifejlõdését és ritkább az elhízás is.

Persze, van kivétel is. A görögdinnye glikémiás indexe igen magas, csakhogy egy szelet ebbõl a gyümölcsbõl igen kevés szénhidrátot tartalmaz, mivel szinte az egész dinnyebél nem más, mint csodálatos ízû és zamatú víz.