"Az eredményeink azt mutatják, hogy a genetika is szerepet játszik az éjszakai felriadásban, bár a jelenséghez köthetõ géneket még nem sikerült beazonosítani - jelentették Bich Hong Nguyen és kollégái, a montreali Sacre-Coeur Kórház központjából. A jelentésben idézett korábbi tanulmányok már rámutattak, hogy az alvajárás, alvás közbeni beszéd és a felriadás néhány esetében is szerepet játszanak a gének.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Az egypetéjû ikrek génállománya közel azonos, míg a kétpetéjûek esetében ez nem igaz. Az ikrek gyakran szerepelne tanulmányokban, mert hasonló genetikai felépítésük információt nyújthat betegségekkel és más témákkal kapcsolatban.
A kutatók elmondták, hogy az éjszakai felriadás kialakulásában környezeti tényezõk is szerepet játszhatnak, mivel az ikrek általában azonos körülmények közt nevelkednek. Összességében megállapították, hogy az ikerpárok 37 százalékánál állt fenn a zavar 18 hónapos korukban, de az esetek felében egy évvel késõbb elmúlt.
A jelentésben idézett korábbi tanulmányok már rámutattak, hogy az alvajárás, alvás közbeni beszéd és a felriadás néhány esetében is szerepet játszanak a gének. Egy másik tanulmány szerint a 4-9 évesek 19 százalékánál fordult elõ a jelenség. A rémálmokkal szemben a felriadás hirtelen jelentkezik, általában sikítás kíséretében.
Ilyenkor a gyerek zavartnak tûnik. Ha megpróbáljuk felkelteni õket, az csak fokozza zaklatottságukat és elnyújtja az eseményt. Ezzel szemben a felriadás csak rövid ideig tart, hirtelen lesz vége, és a gyermek általában újra mély álomba merül, nem is emlékszik a történtekre - olvasható a tanulmányban.