Eddig ismeretlen volt az elsõ generációs gyógyszerek kockázatnövelõ hatása, és hogy ez eltér-e az elbutulásban szenvedõ illetve nem szenvedõ betegek esetében. 2002-ben merült fel a gyanú, hogy a második generációs antipszichotikumok növelik az agyvérzés kockázatát, különösen az elbutulásban szenvedõknél.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
A londoni Higiéniai és Trópusi Betegségek Intézetének kutatói megvizsgálták a háziorvosok adatbázisát (GPRD), mely több mint 6 millió beteg klinikai adatait tartalmazza. 6 790 beteg esetében találtak a kórtörténetben agyvérzést és legalább egy antipszichotikum szedését 1988 januárja és 2002 vége között.
A szerzõk azt találták, hogy míg a betegek a gyógyszert szedték, 1,7-szeresére nõtt az esélyük, hogy agyvérzést kapnak. Az elbutulásban szenvedõk esetében a kockázat 3,5-szörösére nõtt. A második generációs antipszichotikumok szedése esetén az agyvérzés esélye kicsit magasabb volt, mint az elsõ generációsnál. A tanulmány nem vizsgálta az antipszichotikumokat és az agyvérzést összekapcsoló speciális mechanizmust, vagy azt, hogy a kockázat miért nagyobb a második generációs készítmények esetén.
Korábban az sem volt világos, hogy az agyvérzés kapcsolatban állhat az elsõ generációs antipszichotikumokkal, de "megállapítottuk, hogy minden antipszichotikum emelkedett kockázati tényezõt hordoz magában, bár a második generációs gyógyszerek esetében a kockázat kicsit nagyobb."
A következtetés: "Megerõsítjük, hogy az antipszichotikumok okozta kockázat a demenciával küszködõk esetén meghaladja a lehetséges elõnyöket, ezért ennél a csoportnál, ha csak lehet, kerülni kell az antipszichotikumok használatát."